A kezdetek

Hogy miert pont Amerika kerdezheti a kedves olvaso? Es plane miert egeszsegugy, ez a haldoklo, toldott-foldott, alulfinanszirozott valami Magyarorszagon, ami most mar csak azert mukodik mert egy par, a szo pozitiv ertelmeben vett orult, megszallott, embereket es a szakmajat szereto szakember viszi a hatan, es meg ezert, csakis ezert mukodik?

Nos a sztori sok sok evvel ezelott kezdodik... Mar egeszen kisgyermekkorom ota egeszsegugyes, egesz pontosan igazsagugyi orvosszakerto szerettem volna lenni. Nemcsak azert, mert a csaladomban rengeteg ember volt es van egeszsegugyi palyan (edesapam szinten igazsagugyi orvosszakerto, az o edesapja csaladorvos volt, nagypapam testvere sebesz, es anyukam is majdnem orvos lett, de aztan ez mashogy alakult, es muszaki vonalra kerult), hanem azert is, mert mindig ugy ereztem, hogy az orvoslas egy olyan dolog, amely erdekes, kihivasokkal teli, es megbecsult foglalkozas, raadasul, mint igazsagugyi orvosszakerto, az ember az orvostudomany segitsegevel nyomozhat bunugyekben, gyilkossagban, kozlekedesi balesetekben, perekben es ezen tudasaval tudja megoldani ezen bonyolult kirakos jatekokat.

Emlekszem, olyan 6 eves lehettem, amikor szuleimmel elmentunk egy akkori terkepboltba, hogy a kis gyujtogetett zsebpenzembol vegyunk egy vilagitos foldgombot, ami Budapesten azota is az iroasztalomat disziti. Amikor hazaertunk, kibontottam a hatalmas dobozt, es eloszedtuk belole a foldgombot, es en megkerestem New York-ot es kozoltem a szuleimmel, hogy en egyszer itt fogok elni es dolgozni. Ekkortajt volt az is, hogy nagybatyamek Montrealbol, akik sok eve menekultek el Magyarorszagrol (akkor nagybatyam meg boven gyerek volt), ugy dontottek, hogy eljonnek a felesegevel meglatogatni minket Budapesten. Megerkeztek, es persze elkezdtek angolul beszelni a szuleimmel, en meg semmit nem ertettem, ultem ott kis gyerekkent, es mindig meg kellett allni a beszelgetesben, hogy valaki leforditsa nekem es az ocsemnek, hogy mirol beszelgetnek a felnottek. Engem ez rettenetesen zavart, ugyhogy mikor nagybatyamek elutaztak vissza Kanadaba, akkor megkertem a szuleimet, hogy hat en szeretnek angolul tanulni, hogy ha legkozelebb jonnek nagybatyamek, meg tudjam erteni, hogy mirol folyik a beszelgetes, es tudjak is beszelni. Persze akkoriban gyerek angol tanfolyamot talalni kozel sem volt olyan egyszeru, mint manapsag, hiszen mindenki az oroszra volt beallva, az volt a kotelezo, azt kellett tanulni mindenkinek, ha tetszett, ha nem. De a szuleim ezt is megoldottak, es en elkezdtem angolul tanulni egy par szerencses korombeli gyerkoccel egyutt minden szombaton egy belvarosi intezmeny kis tetoteri tantermeben. Persze az iskolaban az orosz tanarno kozolte a szuleimmel, hogy ez milyen rosszat fog tenni, mert, hogy ossze fogom keverni az angolt az orosszal, es abbol mi lesz. Hala az egnek a kotelezo orosz hamar megszunt, es a suliban is vegre elkezdtunk angolul tanulni, nemcsak maganuton. Emlekszem az egyik angoltanarunk egy akkor nagyon fiatal, de fantasztikus tanarno volt, aki akkor jott haza az Egyesult Allamokbol, a masik a volt orosztanarno, akit gyorstalpalon tanitottak meg az angolra. En legnagyobb oromomre az amerikai tanarno csoportjaba kerultem, es nagyon elveztem az orait. A mai napig nagyon sokat koszonhetek neki, szintugy annak a tanarnonek, aki maganvonalon az elso tanarno lemondasa utan atvett minket. Teltek az evek, es eljutottunk oda, hogy lement az altalanos iskola, elballagtunk, es nekem presztizstarggya valt az angol. Gimibe amikor bekerultem, akkor mar nagyon elveztem, hogy nekem hogy megy az angol, es erre a gimis angol tanarom is rasegitett. Igaz ugyan, hogy az elejen voltak kisebb surlodasaim vele, de elveztem az orait, es azt, hogy kiemelkedoen tudok teljesiteni meg a halado csoportban is. 1994 nyarat kint toltottem a kanadai nagybatyamnal Montrealban, igy eloben is gyakorolhattam a nyelvet, ami persze hatalmasat dobott a tudasomon. Nekunk diakoknak sajnos, de fiatal tanarunk legnagyobb oromere o kapott egy egy eves osztondijat egy nagy amerikai egyetemen (amerikanisztika szakos volt az ELTE-n), es o elt ezzel a lehetosggel, es elment Amerikaba. Akit kaptunk helyette fiatal tanarnot, o nem igazan tudott se angolul, se velunk nem tudott mit kezdeni, ugyhogy az angol orak ezek utan tiszta kinszenvedes voltak. Egyszer egyik aprilisi napon meg ugyanabban az evben (masodikas voltam) elterjedt a hir, hogy valaki latta az elozo angoltanarunkat a gimiben orat tartani, es hogy visszajott. Nem nagyon hittunk a dologban, de amikor a kovetkezo angol oran nem a tanarno, hanem a Peter robogott be, egyontetuen estunk a nyakaba es nagyon orultunk, hogy visszajott. Peterrel fantasztikus elvezetesek voltak az angol orak, tudta, hogy hogyan kezeljen minket, jo fej volt, legtobbszor igazsagosan is osztalyzott, bennem pedig csak erosodott az a tudat, hogy nalam jobbnak nem szabad lenni angolbol az egesz iskolaban. 1996 ev vegen leraktam a Pitman brit nyelvizsga kozepfoku C tipusat, amit persze nem fogadott el a Peter, mondvan hogy menjek el a Rigoba, utana beszelhetunk. Igy sajnos nem usztam meg a Rigo utca elmenyt sem, noha en azert mentem eleve a Pitmanre, mert egy olyan nyelvvizsgat szerettem volna, ami nem csak "Sopronkohidatol Kotegyanig" ervenyes. Ezek utan persze nyelvbol mar nem kellett erettsegiznem. :) Az elet furcsasaga, hogy par evvel kesobb Peter a Pitman Kozep-Europai regios igazgatoja lett.

Gimi vegen persze felveteli az egyetemekre, a ballagas idoszakaban mindenki a felvetelik lazaban egett. Nekem az orvosi volt megjelolve, de sajnos a fizika felvetelimet elszurtam. Igy az orvosi nem jott ossze, helyette lett az Orvostovabbkepzo (leanykori neven Haynal Imre Egeszsegtudomany Egyetem), mai neven Semmelweis Egyetem Egeszsegtudomanyi Kar diplomas apolo szakaga. Igazabol ez volt ahhoz a legkozelebb, amit eredetileg csinalni szerettem volna. Emlekszem, elettan tanarnonk, Csik Zsuzsa tanarno tolunk fiuktol mindig tobbet kovetelt, mint a lanyoktol, mondvan, hogy tudja, hogy mi "elvetelt orvospalantak vagyunk", es ha az orvos hibazik, nekunk azt ki kell tudni javitani. A szakmai gyakorlatokon eloszeretettel rivalizaltunk legjobb baratommal kozosen az orvostanhallgatokkal, akik sokszor a professzori viziten voltak kenytelen szembesulni azzal, hogy oket szigorlo orvoskent lekoroztuk tudasban, holott mi csak az altaluk magasan lenezett diplomas apolo hallgatok voltunk. Az egyetem evei alatt sokan vallaltunk munkat korhazakban, en az azota megszuntetett BMKKI kardiologiai orzojeben toltottem szamos emlekezetes gyakorlatot illetve nyarat, itt megszeretve a kardiologiai intenziv ellatast, hala a sok segitokesz, jo kolleganak, es a fantasztikus orvosgardanak.  Aztan 2002 juniusaban leallamvizsgaztunk es kezunkbe kaptuk a diplomankat. 

Ha idaig mar elolvasta a kedves olvaso, annak orulok, es megkoszonom. Remelem, hogy kedvet csinaltam, es kovetni fogjak az elkovetkezo bejegyzeseket! Igaz ugyan hogy ez igy egyszerre eleg hosszura sikerult, de ugy gondolom, hogy aki olvassa es kovetni fogja a blogomat, azzal meg kellett osztanom ezeket az informaciokat, hogy kepben legyen arrol, hogy hogyan gondolkodom, mi motival, hogy hova szeretnek eljutni. Ugyanakkor szeretnem azt is bemutatni, hogy az embernek nem szabad feladni a vagyait, az almait, hanem ha kitartoan dolgozik es tesz erte, akkor igenis el tudja erni, es akar tul is tudja szarnyalni azokat! Plusz mindemellett az is ki fog derulni a kesobbiek folyaman, hogy blogomnak miert ezt a cimet valasztottam es adtam! Legkozelebb innen folytatjuk! :)